Kölcsey 231

A Kölcsey Ferenc Egyházi és Kulturális Központ és az Ady–Kölcsey Egyesület az EMKE-vel együttműködve – a három évtizedes hagyományokhoz híven – augusztus 6-án, a születésnapját megelőző pénteken emlékezett meg Sződemeteren Kölcsey Ferencről.

Muzsnay Árpád köszönti a megjelenteket

A megemlékezés Zágoni Mihály tárogatójátékával vette kezdetét, majd Meleg Vilmos nagyváradi színművész elszavalta a Himnusz című verset. Ezt követően Muzsnay Árpád, az EMKE főtanácsosa, majd Marian Gheorghe polgármester köszöntötte a sződemeteri megemlékezésen résztvevőket.

Pakulár István lelkipásztor elmondta, hogy ha Kölcsey Ferenc csak egy verset írt volna, amelynek a címe Himnusz, akkor is ugyanezzel a szívvel és lélekkel emlékeznénk róla szülőföldjén a mellett a templom mellett, amelyben megkeresztelték.

Pakulár István lelkész

Ft. Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke Kölcsey személyiségét, emberségét, hazaszeretetét emelte ki. Hangsúlyozta: elég, ha csak Kölcsey életére tekintünk, és láthatjuk, hogy az isteni gondviselés abba a korba helyezte lánglelkű fiát, amely új értelmet adott a nemzetért küzdőknek, és szíveikbe ültette a haza, a nemzet és az anyanyelv fontosságának tudatát. Kiemelte: ha most Kölcsey közénk lépne, kivételes egyénisége, tisztasága ránk is olyan mély benyomást tenne, mint kortársaira, Széchenyire, Wesselényire, Kossuthra.

Ft. Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke

Ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke progresszív beszédében kifejtette, hogy amikor Kölcsey azt írta: „Isten, áldd meg a magyart…”, akkor a mindenkori magyar nemzetről beszélt, melynek sajnos kevés képviselője él már Sződemeteren, de mégis bíznak a jövőben. Elmondta: sokszor elgondolkodunk azon, hol van Isten áldása, amikor gyalázzák a magyar nemzetet, amikor megfosztanak bennünket azoktól a javaktól, amelyek a mieink voltak, és most is azok kellene, hogy legyenek. Amikor a magyar nemzetet támadja Európa, Isten áldása akkor is velünk van, amelyet tudatosan odafigyelve fel kell ismernünk a legnehezebb időkben is.

Ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke

Szili Katalin miniszterelnöki megbízott hangsúlyozta, hogy Kölcsey nemcsak költő, hanem politikus is volt, aki mindig kiállt a nemzetéért, akkor is, amikor követ volt a pozsonyi országgyűlésen, majd szűkebb hazájában, Szatmár megyében is, ahol mint főjegyző végzett közéleti tevékenységet. A 21. században globális világunk egy nagy faluvá vált, ahol hatszázmillióan élnek nemzeti kisebbségi sorsban, Európában több mint ötvenmillióan. Egy olyan világban élünk, ahol a jellemtelenség uralkodott el, ahol bizonyos kisebbségek jogait mindenek felett fontosnak tartják, de a nemzeti kisebbségekről mégis megfeledkeznek, és az ő sorsuk, életük nem kerül a figyelem fókuszába. A magyar nemzet számára ez óriási kihívás. Az elmúlt évben volt száz esztendeje, hogy a trianoni békediktátummal a magyarságot olyan sorsba kényszerítették, hogy a saját szülőföldjén kell kisebbségben élnie. A saját szülőföldjén kell megélnie azt, hogy kérnie kell az anyanyelvhasználati jogot, hogy ápolhassa a kultúráját, hagyományait, és emlékezzen a közös múlt eseményeire. A most erősödő globális világ az, ami arra kényszerít mindenkit, hogy ragaszkodjon a nemzeti sajátosságaihoz, a közösen megélt nyelvéhez, a nyelvből fakadó gondolkodáshoz és ahhoz az önazonossághoz, amit a kultúra, a nyelv, a hagyomány, a nemzeti történelem jelent, ami minden nemzet számára egyedi és helyettesíthetetlen. Nem lehet elvenni senkitől azt az igényt sem, hogy a szülőföldjén szeretne élni és boldogulni. Ott szeretné látni saját gyermekei és unokái boldogulását és gyarapodását, ahol ősei sírjai vannak, ezért kell nekünk őseink kitartásával az ő útjaikon járva haladni és példamutatással élni, hogy céljaink megvalósulhassanak.

Szili Katalin miniszterelnöki megbízott

Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja Kölcsey Ferenc életútját, közéleti tevékenységét elemezte. Deák Ernő, a Bécsi Napló főszerkesztője statisztikai adatokkal és felmérések eredményeivel mutatta be az Ausztriában élő magyarok számát és megmaradásuk lehetőségeit.

A köszöntőket és az ünnepi szónoklatokat kulturális műsor követte. Önálló műsorral lépett fel a Szamos folyóirat égisze alatt működő Szamos Diákirodalmi Kör (Loga Szilárd, Besenyődi Judit, Kosotán Andrea és Veszprémi Krisztina). Néptáncokat adott elő a tasnádi Hepehupa néptáncegyüttes, majd a tasnádi Klasszikus Duó (Nagy Csenge — zongora és Biró Noémi — hegedű) komolyzenei összeállítása következett.

A tasnádi Hepehupa néptáncegyüttes

Végül Muzsnay Árpád felhívta a résztvevők figyelmét, hogy felbecsülhetetlen nemzeti kincs kapcsolódik Sződemeterhez. A Kölcsey-kultusz több évtizedes, többé-kevésbé sikeres ápolása mellett mindmáig adósai vagyunk önmagunknak, a költőnek és a világon bárhol élő és tevékenykedő magyaroknak, hiszen Kölcsey szülőháza még mindig nincs magyar tulajdonban, állapota egyre romlik. Szükséges, hogy záros határidőn belül megnyugtató megoldás szülessen ebben a témában, kapcsolódva ezzel a Kölcsey Ház Alapítvány fő célkitűzéséhez.

A megemlékezés koszorúzással és a Himnusz eléneklésével ért véget. Díszőrséget állt a 16-os számú Báthory István és a 44-es Dsida Jenő cserkészcsapat Erdei János, valamint Halász Zita pedagógusok irányításával.

Koszorúzás után

Forrás: https://www.frissujsag.ro/