nagyvárad – szent lászló városA
Nagyvárad
Nagyvárad
Nagyvárad Bihar megye székhelye. A Sebes-Körös partján fekvő város megközelítőleg 10 km-re fekszik az országhatártól, Románia tizedik legnagyobb városa, 180.000 lakosa közel 30%-a magyar. A XIX. század közepén történt meg a vár környéki négy kisváros közigazgatási egyesítése is. Így jöttek létre a mai városrészek: Várad-Olaszi, Várad-Újváros, Várad-Váralja, és Várad-Velence.
A váradi vár az egyik legjelentősebb műemléke a városnak, melyet nemrég újítottak fel. Alapítása Szent László királyunkhoz kötődik (1092), aki ezt a helyet választotta temetkezési helyéül. A templom a király 1095 nyarán bekövetkezett halálakor még nem volt készen, így a földi maradványokat csak később helyezték el Váradon. Sírjához szentté avatása után (1192) zarándokok tömegei járultak. A püspökség székhelye mellett lévő templomot 1342-1370 között átépítették, így jött létre a háromhajós gótikus székesegyház, amely az évszázados harcok során elpusztult. (Szent Lászlón kívül itt temették el II. Endrét, III. Istvánt, IV. Kun Lászlót, Luxemburgi Zsigmondot.). A vár és a város fejlődése Vitéz János püspök idején volt a legjelentősebb, hiszen Váradot Magyarország egyik legjelentősebb humanista és reneszánsz városává tette. Az ezt követő idők azonban nem kedveztek a fejlődésnek. A török veszély miatt szükség volt a falak erősítésére, 1569-1598 között alakították ki a késő reneszánsz stílusban épült, ötágú csillag alakú várfalat az öt bástyával. 1619-ben Bethlen Gábor lebontatta a középkori romos épületeket, és egy ötszögű, reneszánsz palotát építtetett a helyére. I. Rákóczi György idején mélyítették és szélesítették a várárkot, hogy a védelmi rendszert stabillá tegyék. 1660-ban a félelmetes túlerő és árulások révén török kézre jutott a vár három évtizedre. 1692-ben visszafoglalása legalább ilyen súlyos károkat okozott, az ostromló osztrák csapatok nem voltak tekintettel a vár egyetlen porcikájára sem. Az 1848-as forradalom idején töltény,- és fegyverkészítő műhelyek sokasága működött itt. Emiatt Kossuth Lajos a magyar Birminghamnek nevezte Váradot. Trianon után katonai létesítményként funkcionált, majd közigazgatási, gazdasági egységek használták. A vár méltán legbecsesebb díszei a Kolozsvári testvérek által 1360 – 1365 között készített királyszobrok voltak (Szent István, Szent Imre és Szent László egész alakos szobra), valamint a később elkészült Szent László aranyozott lovasszobra, amely Európa első köztéri lovasszobra volt. Amikor 1660-ban elfoglalták a várat, a törökök minden szobrot beolvasztottak. A felújított vár kiemelten vesz részt Várad kulturális vérkeringésében. Minden év júniusában a Szent László napok több rendezvényének is helyszíne, a Nagyváradi Nyári Színházi Fesztivál pedig alapvetően itt kerül megrendezésre a Várnapokkal együtt.
Ha a vártól a belváros felé indulunk, szebbnél szebb épületekbe „botlunk”. Az egykori Nagyvásártér mellett találjuk az Ullmann palotát. 1913-ban építették szecessziós stílusban. Fő jellemzői az ívesen kiugró homlokzatán menórát őrző núbiai oroszlán párok, melyeket a Zsolnai cég készített. A közeli Vitéz Mihály utcában található az egyetlen működő ortodox zsinagóga. A Füchsl-palotát érintve a belváros felé haladva a Cion templomként ismert Neológ zsinagóga magasodik, amelynek több mint ezer fő a befogadóképessége. A felújított, keleties hatású épület kulturális és turisztikai célt szolgál. Ezt követően hamarosan elérkezünk Nagyvárad emblematikus épületéhez, a Fekete sas palotához (1909, Komor Marcell és Jakab Dezső tervezése). A szecessziós épület fekete sast ábrázoló színes ólmozott ablaküvege a város szimbóluma lett. Az épületegyüttes három utcára nyíló kijáratát egy üvegfedelű passzázs köti össze. Földszintjén üzlethelyiségek kaptak helyet.
A teret balról bejárva a következő jelentős épület a Moskovits Adolf és fiai-palotája, egy gyönyörű, letisztult szecessziós épület, amelyet 1910-1911 között építettek. Mellette az ortodox templom áll, amelynek tornyában a hatalmas átmérőjű forgó hold az aktuális holdfázisokat mutatja. A tér jellegzetes épületei közül említsük meg a római katolikus Szent László-templomot (1733), melynek egyik legértékesebb része a főoltárképe. Ezen Szent László király Várad püspökének átadja a székesegyház kulcsait. A közelben helyezkedik el a Városháza látványos épülete (1903), közel 50 m magas tornyának órája egész óránként zenével jelzi az idő múlását.
Várad-Olaszi
A Bémer térről indulva hangulatos sétát tehetünk a Sebes-Kőrös partján. Útközben megtekinthetjük a 2016-ban újra megnyitott Darvas-La Roche házat (1911, Vágó fivérek), amely a szecesszió hangulatos múzeumaként működik. Az Ezredévi emléktéren található a 1848-49-es szabadságharc függetlenségi nyilatkozat szövegezéséért és aláírásáért kivégzett Szacsvay Imre szobra. A következő alkotás a református egyházi és iskolai intézmények nagy pártfogóját, Lorántffy Zsuzsannát ábrázolja.
A szoborral szemben áll a református templom, az udvarában lévő épületben pedig a Partiumi Református Múzeum működik. Itt egyházi relikviákat mutatnak be, különlegessége a Lorántffy Zsuzsanna által hímzett úrasztali terítő és a Váradi Biblia egy eredeti példánya. A parkból az ún. Garasos hídon csak gyalogosan kelhetünk át az újvárosi városrészbe.
A várad-olaszi városrész nevezetességeinek jelentős részét bejárhatjuk úgy, hogy felfűzzük azokat a Bémer tér széléről induló Fő utcán tett sétára. A Bémer tér közelében az Ady Endre utcában (11. szám) működött a nagy hatású polgári radikális újság, a Nagyváradi Napló szerkesztősége, ahol Ady Endre is dolgozott. Visszatérve a térre, három nagymúltú kávéház utódját is megtekinthetjük: a legelegánsabbnak a Royal kávéház (ma Oradea vendéglő) számított, ahol Ady is megfordult, de a költő ennél jobban kedvelte az újságírók körében rendkívül népszerű EMKE kávéházat (ma az Astoria Szálló kávézója és étterme), melynek közelében van az egykori Pannónia kávéház (ma Transilvania étterem) is.
A teret uralja az Állami Színház eklektikus épülete, amely a Szigligeti Edéről elnevezett magyar társulatnak is otthont ad. A színház épülete előtt áll Szigligeti Ede mellszobra, akinek a szülőházát emléktáblával jelölték meg a róla elnevezett utcában. A színház mögött találunk két szép szecessziós épületet, az Adorján-házakat. Ha a Madách Imre utcán jobbra kanyarodva térünk vissza a sétálóutcára, megtekinthetjük a Holnap Irodalmi Társaság alapító tagjairól készült szoborcsoportot és az üresen hagyott székre beülhetünk közéjük egy kis időutazásra, vagy egy fotóra.
Tovább haladva a sétálóutcán a Traian tér sarkán áll a Rimanóczy palota. Innen besétálhatunk az Ady Endre Emlékmúzeumhoz, amely Ady másik kedvenc nagyváradi kávéházában az ún. Müllerájban kapott helyet. A múzeum előtt a költő mellszobra áll. Ugyanitt találjuk az egykori Vármegyeháza épületét, amely jelenleg Igazságügyi Palotaként működik.
A Mihai Eminescu utcán visszasétálva a sétálóutca kereszteződésében egyszerre három szecessziós épületet szemlélhetünk meg. A Stern-palotát, a Moskovits palotát és az Apolló palotát. Mindhárom, a XX. század elején épült szecessziós palota a korszak építészetében gyakran megjelenő épülettípust képviseli: a ház egy belső udvart fog közre, földszinti részén üzlethelyiségek, az emeleteken pedig bérlakások kaptak helyet.
A Fő utca vége felé találjuk az ún. Olaszi Szentlélek kiáradása nevű római katolikus plébániatemplomot (18-19. sz.), melynek oltárképét, amelyen Szt. István Szűz Máriának ajánlja fel koronáját, Munkácsy mestere, Szamossy Elek festette. Az egykori ferences templomot ma is Barátok temploma néven ismerik. A templommal szemben áll az egykori Irgalmasrendi Kórház (18. sz.) kései barokk stílusú épülete. A sétáló utca végén található az egykori Magyar Királyi Pénzügyi Igazgatóság épülete, mely korábban a város egyik legimpozánsabb épületének számított, de a tulajdonjogáért több éve zajló pereskedés során leromlott állapotba került.
A püspöki palota és környéke
A ma csak Léda-házként ismert épületben lakott Diósy Ödönné Brüll Adél. Szalonjában fogadták a múlt századi váradi elit neves alakjait. A közeli Petőfi parkban láthatjuk Petőfi Sándor, Bethlen Gábor és József Attila szobrát. A Bethlen szobor tervét 1941-ben készítette Kós András szobrász, Kós Károly fia, de csak 2003-ban állították fel.
A Petőfi park közvetlen szomszédságában találjuk a Partium legnagyobb barokk épületegyüttesét: a római katolikus székesegyházat és a püspöki palotát. A XVIII. század elejétől kialakult viszonylagos békés időszak a birtokait, jövedelmeit visszaszerző püspökség számára lehetővé tette, hogy reprezentatív, barokk stílusú palotát építtessen Franz Anton Hillebrandt bécsi építész tervei alapján 1762–1776 között. Monumentális külseje belső eleganciával párosul. A palota legszebb tere a Borromeo Szent Károly tiszteletére szentelt házikápolna. Johann Nepomuk von Schöpf festette az oltárképet és a freskót is. Díszes, tágas lépcsőháza, díszterme, cserépkályhái, falfestményei kiemelkedő részei az épületegyüttesnek, amelynek kilencven szobája van. 1948-ban a püspökségnek ki kellett költöznie, csak az elzárva maradt kápolnába tudták a legértékesebb kincseket elrejteni, azonban 1965-ben a legértékesebb tárgyakat elvitték a Bukaresti Nemzeti Múzeumba. Először görög menekültek szállása volt az épület, majd 1971-ben beköltözött a Körösvidéki Múzeum. Ma újra a katolikus egyház tulajdona, felújításra vár. A székesegyház előtt álló impozáns, egész alakos, három méteres talapzaton álló Szent László szobrot 1893-ban avatták fel.
A középkori, messze földön híres székesegyház a török pusztítás majd a reformáció és az új fejedelmi palota építkezéseinek áldozatául esett. A püspökök igyekeztek városuk régi fényét visszaadni, így kezdtek bele a katolikus épületegyüttes létrehozásába. Franz Anton Hillebrandt tervei alapján épült a székesegyház 1751-1780 között. A központi hajó hossza 68 m, szélessége 30 m. Falait carrarai márvány borítja. Latinkereszt alaprajzú, két mellékhajós, két homlokzati tornyos templom. Hatalmas terei, gazdag díszítményei, értékes oltárképei, falfestményei lenyűgözőek. A székesegyház egyik legnagyobb művészi értéke a Krisztus Urunk mennyei diadalát megjelenítő, Johann Nepomuk von Schöpf által készített kupolafreskó (1774-76). A Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárkép két oldalán Szent István és Szent Imre herceg szobrai állnak. A Szent László Egyházművészeti Múzeum is itt kereshető fel, a katolikus egyház szertartásainak kellékeit mutatja be. Magját a XVII-XVIII. századi kegytárgyak alkotják. Különösen értékes és érdekes darabjai a gyűjteménynek a tábori oltár és a Szent László herma. Az 1892-ben készült, Szent László koponyacsontjának egy darabját őrző herma hatvan centiméter magas aranyozott ezüst mellszobor.
A székesegyház oldalánál húzódó út mentén található a Kanonok sornak nevezett épületegyüttes, amelyet tíz, egy emeletes kanonoki ház egymáshoz épült sora alkot. Az első épület az 1750-es évek végén épült, az utolsó pedig 1875-ben. Az együttes leglátványosabb eleme a tíz ház földszintjén végighúzódó boltozott árkádsoros folyosó, amely 56 pillérre támaszkodik és 253 méter hosszú.
Ajánlat:
https://szentlaszlooroksege.blog.hu/2019/09/25/igy_nezhetett_ki_a_nagyvaradi_var_a_600_evvel_ezelott