A település Debrecentől 35 km-re délkeletre, a magyar-román határ bagaméri átkelőjétől 5 km-re délre fekszik.

Régészeti leletek bizonyítják, hogy Álmosd és környéke már az őskortól lakott volt. Első írásos említése 1261-ből származik, amikor a későbbi V. István király Csire ispánt megerősítette álmosdi földbirtokában, mert a birtok iratai a tatárjárás alatt elpusztultak. A Csire család volt a település földesura 1554-ig, Sződemeter is az ő birtokukhoz tartozott. A 16. századra a falu jellegzetes kisnemesi településsé változott, lakossága az 1530-as években áttért a református hitre.

Álmosd címere

Álmosd neve a magyar történelemben leginkább Bocskai István 1604. október 15-i győztes csatájának helyszíneként ismeretes. A Bocskai-szabadságharc nyitányát jelentő összecsapás a császár csapatai és Bocskai István hajdúserege között Álmosd – Diószeg határában zajlott. Bocskai mintegy háromezer, nagyrészt lovas-puskás embere és két kapitánya, Lippai Balázs és Némethi Balázs irányításával megfutamította a mintegy kétezer gyalogost, hatszáz lovast és kilenc ágyút felvonultató császári sereget. A hajdúcsapatok váratlan támadása nyomán a Partium és a Tiszántúl Bocskai kezére került.

Az 1738-43 as pestisjárvány idején az itt élők egyharmadát vitte el a vész. A település görögkatolikus vallású lakosainak román és rutén ősei a pestisjárvány után települtek be Álmosdra. A helyiség lassan magához tért, fejlődni kezdett, nem csak gazdaságilag, hanem szellemileg is. A reformkori gondolkodásmód itt is gyökeret vert, szép példa erre Chernél József végrendeleti öröksége, aminek következtében 1862-ben kisdedóvó és koldusápoló intézet létesülhetett itt, országosan is elsők között Magyarországon. A fejlődés következtében a falu jogállása a dualizmus első éveiben módosult: az 1871. évi községi törvény nyomán nagyközség lett. Az első világháború és a trianoni békediktátum Álmosd életében is sokkoló fordulatot hozott. A harc sok halottat követelt a településtől, 600 bevonult katonája közül 101 soha nem tért vissza, a hadirokkantak száma pedig meghaladta a 40-et. A település elszakadt addigi természetes központjától, Nagyváradtól, amelyhez jól működő gazdasági-piaci, igazgatási és infrastrukturális kapcsolatok fűzték. Bihar vármegye területének csupán negyede, lakosságának pedig mindössze harmada maradt az új határokon belül. A területét, közlekedési hálózatát és piacait tekintve egyaránt megcsonkult vármegyében egyetlen városias település sem maradt. A második világháború sem kímélte, a Szovjetunió csapatai 1944. október 14-én érték el Álmosdot, kétnapos harc után, sikerült bevenniük. Bevonulásuk előtt a földbirtokosok elmenekültek a nagyközségből. A harcok után került sor a területrendezésre. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. július 4-i rendelete értelmében Álmosd Bihar vármegyéből Hajdú vármegyéhez került 1946. január 1-jei hatállyal. A végleges területrendezés 1950-ben, Hajdú és Bihar megye egyesítésével fejeződött be. Debrecen székhellyel jött létre az új, Hajdú-Bihar megye, amelyhez hét szabolcsi települést is hozzácsatoltak. Így a Bihar földrajzi név nem tűnt el Magyarország térképéről.

Kölcsey-kúria

A község látnivalói közül kiemelkedik a Kölcsey-kúria, ahol Kölcsey Ferenc gyermekkorát töltötte és 1812 – 1815 is között itt élt.

A kúria jellegzetes homlokzati része

Az épület hátsó oldala

A Kölcsey család Álmosd egyik jeles köznemesi famíliája volt a XVIII. században. Kölcsey Ferenc édesapja, Kölcsey Péter – hosszú évek katonáskodása után – nagybátyja, a család nagy öregje és gondoskodó jótevője, Kölcsey Sámuel hívó szavára tért vissza Álmosdra. 1787-ben vette feleségül a Sződemeteren nevelkedett, ugyancsak nemesi családból származó Bölöni Ágnest. Elsőszülött fia Ferenc, a kor szokásainak megfelelően az édesanyja rokonságának körében, Sződemeteren született, míg a többi gyermek Álmosdon látta meg a napvilágot.

Kölcsey Péter (1750-1796) táblabíróként tevékenykedett, Bölöni Ágnes (1767-1802) pedig alispán lánya volt. Házasságukból négy fiú született: Ferenc, Sámuel, Ádám és Péter. A lányok, Borbála és Mária csecsemőként, illetve kisgyermekként meghaltak. A gyermekek még nagyon kicsik voltak, amikor elvesztették édesapjukat, majd hat évvel később édesanyjukat is. Gyámjuk Gulácsy Antal lett, valamint a gyermekek felett felügyeleti jogot kapott Péchy Imre, a tiszántúli egyházkerület és a Debreceni Kollégium főgondnoka is. Tanulmányai befejezése után 24 évesen Kölcsey Ferenc hivatalosan nagykorú lett, így megszűnt a gyámság, és ezzel járt a birtok átvétel, illetve a birtok megosztás. A négy fiú között kellett megosztani a különböző megyékben rájuk hagyott, eltérő minőségű birtokrészeket. 1814. december 30-án jött létre az egyezség, illetve a vagyonmegosztás közöttük. A Szatmár vármegyei örökrészt – Szatmárcseke és környéke – Ferenc és Ádám, a Bihar vármegyei részt – Álmosd és környéke – pedig Sámuel és Péter örökölte. 1815-ben Kölcsey Ferenc átköltözött Ádámmal Szatmárcsekére.

Az álmosdi évek alatt szellemi társként Péchy Imre volt alispánnal, illetve lányával, Karolinával került közelebbi kapcsolatba Kölcsey Ferenc. Társaságukat Uza Pál egészítette ki, aki Péchy vendégszeretetét élvezte, miután a Martinovics-féle összeesküvésben részt vett és börtönben letöltötte a rá szabott büntetést. Közben folyamatosan gondoskodott öccsei neveléséről és a szellemi, kulturális életbe is egyre inkább elmélyült. Itt írta a Felelet a Mondolatra című vitairat bevezetőjét, Csokonai-bírálatát és látott hozzá az Iliász fordításához. Ez az időszak alapozta meg költői hitvallását és tette lehetővé közéleti tevékenységének a kibontakozását, amely meghozta számára az országos ismertséget.

A Kölcsey-kúria a 18. században épült agyagtéglából népies klasszicista stílusban, viszonylagos épségben maradt meg napjainkra. Magyarország keleti részének sok évszázados, kényszerű elzártsága miatt az itt kialakult építési módban nem érvényesülhetett erőteljes külföldi hatás, így az ezen a vidéken található népi építészeti emlékek csaknem mind a magyarság ősi formakultúráját és téralakítási szemléletét őrzi. Példa erre a ház hátsó felén megjelenített tulipán motívum is.

Hatalmas tulipánok a ház hátsó falán

A ház eredetileg zsindelyes tetejét most nád fedi, sem méretében, sem anyagában, sem díszítményeiben nem utal gazdagságra. Az épület közepén szabadkéményes, vörös téglaborítású pitvar található kemencével, mögötte éléskamra.

A ház jellegzetes pitvara

A boltíves ámbitusról (egyik oldalán nyitott tornác) nyíló két nagyszobát a konyha szabad kéményébe beépített boglyakemence fűtötte. A lakóépület folytatásaként eredetileg külső kamra állott, alatta borospincével. Ezt a kamrát a későbbiekben egybeépítették a kúriával.  A szobák sötétbarna, gerendás mennyezete a fehér falakon nyugszik, a padlót széles deszkával borították.

A korabeli bútorokkal berendezett szoba

Az egyetlen Kölcsey hagyatékból származó, titkos fiókokat rejtő fali szekreter

Az elhanyagolt kúriát 1960-ban vette meg tulajdonosától a megyei tanács, majd Álmosd község tulajdonába és kezelésébe adta az épületet, ezután kezdődhetett meg a rekonstrukció. A felújítás során a nagyméretű szobákat kettéválasztották, helyreállították az ablakokat keretező jellegzetes vakrámákat és a köztük lévő falrészeken látható tulipános vakolatdíszeket. A ház előtti kertben rekonstruált gémeskút is Kölcsey Ferenc korát idézi, akinek több mint húsz verse köthető Álmosdhoz. A házat műemlékké nyilvánították és látogathatóvá tették. Az épület kertjében 1975-ben avatták fel Kölcsey Ferenc mellszobrát, Marton László Munkácsy-díjas szobrászművész süttői mészkőből faragott alkotását.

Az álmosdi Kölcsey szobor

A kiállító helyiségekben a költő korát felidéző bútorok és berendezési tárgyak, valamint Kölcsey Ferenc életét és munkásságát bemutató tablók kaptak helyet végrendelete és a Himnusz hiteles másolata mellett.

A kiállítás korhű berendezési tárgyai

Az épület egy része időszaki kiállításoknak ad helyet, illetve a ház udvarán talált régészeti leleteket is itt állították ki.

A kúria területéről származó régészeti leletek

A ház falán a költő halálának századik évfordulóján, 1938 augusztusában vitéz László Miklósné emléktáblát állíttatott, a következő felirattal: A MAGYAR HYMNUS HALHATATLAN KÖLTŐJE / KÖLCSEI KÖLCSEY FERENC / 1812-TŐL 1815-IG ÉLT E HÁZBAN. / Halála százados fordulóján kegyelettel / hódolnak emlékének késői rokonai. / „Szállj királyi sasként égi pályán / Szárnyaidnak nyíl szokatlan út / S homlokodra túl a föld homályán / Nyersz jutalmul csillagkoszorút.” / Kölcsey F. Álmosd 1812.

Álmosd képviselő-testülete az 1938. augusztus 27-i, Kölcsey Ferenc centenáriuma jegyében tartott közgyűlésén határozatilag kimondta, hogy az utcát, melyen a költő egykori lakóháza áll, Kölcsey Ferenc utcának nevezik el. (Addig, akárcsak Kölcsey idejében, Újsor volt a neve.) Elhatározták, hogy a képviselő-testület a költő halálának minden évfordulóján megjelenik az emléktábla előtt, hogy „erőt merítsen községe és hazája iránti kötelességei maradéktalan teljesítéséhez”.

Emléktábla a ház falán

Kölcsey Ferenc édesapja, édesanyja és Sámuel nevű öccse Álmosdon van eltemetve a Legelő úti temetőben. A Kölcsey-család síremléke méltatlanul mostoha sorsra jutott, az 1989-es rendszerváltást követően eltűnt. Felújítását tervezik.

Álmosd építészeti emlékei közül a legrégebbi a református templom, ahova a költő és családja istentiszteletre járt hosszú éveken keresztül. A kutatások szerint már a 14. században itt állt Álmosd református egyházi épülete, amely a Csire család temetkezési helye is volt. 1805-ben a templomot jelentős mértékben átépítették. 1908-ban a templom belsejében feltárásokat végeztek, de a szószék alatt egy alapozásnál elakadtak. A feltárás pénzhiány miatt abbamaradt, de a föld mélyéről, az altemplomból előkerült csontok, csontmaradványok bizonyítják, hogy a templom valóban temetkezési helyként szolgált.

Az erődített református templom

Az eredetileg gótikus templom szentélyén három csúcsíves ablak nyílt – a régi szokás szerint a Szentháromság Isten tiszteletére –, amelyekből később kettőt átalakítottak, a harmadikat befalazták. 1751-ig nem volt tornya az épületnek, ekkor fatornyot kapott. 1824-ben kezdték el mai, klasszicista kőtornyának építését, ez 1830 táján készült el, magassága 36 méter. Három harangja a 20. századból származik.

1877-ben az apszis falait a hajó magasságáig emelték, s a déli ajtót befalazták. Falán ekkor bontották el a korábbi szentély gótikus, bordás boltozatát is, amelyet a ma is meglévő támpillérek tartottak. 1882-ben átépítették a toronytetőt, és a belső deszkamennyezetet stukatúrozták. Ezzel vált igazán reformátussá az egyszerűsített, csarnok jellegű, puritán fehér belső.

A templombelső

A szószék

A nyolcszor huszonöt méteres templomban négyszázötven ülőhely van. A szószék és Mózes-szék klasszicizáló késő barokk stílusú, a szószékkorona volutás díszítésű. A szószéket és a négyszögben körülvett úrasztalát 1911-ben készítették.

A templom körül, külső támasztó oszlopokkal, négy méter magas tégla kőkerítés épült vigyázókamrával, lőportoronnyal, valószínűleg a 16. században, amikor Dobó István volt a terület tulajdonosa. E téglakerítést az egyház évszázadokon át megőrizte, ismételten kijavítgatta. 1922-ben a templom előtti részen, az első világháborús emlékmű leleplezését megelőzően, hogy a szoborkompozíciót látványosabbá tegyék, a kerítést fél méterrel visszabontották. Bár e változtatások révén némileg vesztett eredeti értékéből, azonban patakparti környezetével, erődített kerítésével ma is a megye egyik legszebb késő középkori emléke. A templomkertben I. világháborús emlékmű található az áldozatok névsorával.

Az első világháborús emlékmű a református templom kertjében

Forrás:

• Nagy Gergő: Álmosd régészeti korszakai 2015.
• Vajda Mária: Álmosd; szerk. Selmeczi László; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2002 (Száz magyar falu könyvesháza)
• Nagy Gergő: Álmosd településszerkezeti változásai 1910 és 1920 között
• http://www.magyartelepulesek.hu/almosd/tortenet.html
• https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Almosd/pages/010_almosd_es_a_kolcseyek.htm