érmindszent – ady endre szülőhelye


Érmindszent

Érmindszent

A falu Közép-Szolnok vármegyéhez, majd Szilágy vármegyéhez tartozott. Első említése okiratban 1320-ban jelent meg Mindzenth alakban. Érmindszentet (a költő születésekor kb. 750 lakója volt) református magyarok, római katolikus svábok és görög katolikus románok lakták. A település 1957. március 13-tól hivatalosan is felvette az Ady Endre nevet (magyar nyelvhasználatban Adyfalva). Az elszegényedett, de kisnemesi származású Ady család a Szilágy megyei Diósadról származott. Ady Lőrinc és Pásztor Mária 1874-ben házasodtak össze. Kabay Gábortól (az anyai nagyapától) örökölték az érmindszenti birtokot. A hozzá tartozó ház, amelyet a 19. század közepén építhettek, földes padlójú, nádfedeles, patics- és vályogház volt, hasonlóan a falu többi, parasztok által lakott épületéhez. Ebben a házban született 1877. november 22-én Ady Endre. A család bővülése és anyagi erősödése lehetővé tette, hogy 1907-ben új házat is építsenek a telken, amely már sokkal tágasabb és modernebb volt. Ebben a két épületben tekinthető ma meg az Ady Endre Szülőház és Emlékmúzeum.

Ady Endre szülőháza

Ady Endre szülőháza

A szülőházat Ady Lőrincné hagyatékában Kovács-Szabó Katicának ajándékozta a teljes bútorzattal együtt, aki 20 éven át élt a családdal, mint belső cseléd. A kúriát Ady Endre testvére, Lajos örökölte, az ő halála után felesége a zilahi Wesselényi kollégiumnak ajándékozta. A második világháború után mindkét épületet bérbe adták. 1953. október 30-án délelőtt 11 órakor a szomszéd nyári konyhája kigyulladt, a tűz átterjedt a szülőházra, a ház végébe épült istállóra és a méhesre is. A nyári konyha összedőlt az oltás alatt, a többi melléképület a lángok martaléka lett. A szülőház teteje leégett, de a paticsfal oszlopai, a padlásgerendák és vastag deszkák összetartották a falakat. Popp Aurél festőművész kezdeményezésére – aki Érkáváson született és Adyhoz közel állt – kezdték meg a szülőház újraépítését és emlékház kialakítását. A hatóságokkal folytatott sorozatos küzdelmeknek végül meglett a következménye, mert Ady Endre születésének 80. évfordulója alkalmából, 1957-ben ünnepélyesen átadták az emlékmúzeumot.

Az 1907-ben épült Ady–kúria

Az 1907-ben épült Ady–kúria

1977-ben, Ady születésének 100. évfordulóján nagyarányú felújításokat végeztek az épületeken, ekkor újraszervezték a kiállítás anyagát is. A hatóságok által javasolt lebontás helyett úgynevezett alárakási módszerrel tégla és betonalapra emelték az épületet, így sikerült megmenteni eredeti formájában a szülőházat. Ehhez a román állam jelentős támogatást kapott az UNESCO-tól.

A szülőház eredetileg két szobából, szabadkéményes konyhából és kamrából állt. Ady Endre születésekor még csak az utca felőli szoba- és mellékhelyiségek voltak meg, a hátsó szoba később épült a házhoz. A ház utcai fala előtti Ady-szobor Szini Sebő Zoltán nagyváradi szobrász alkotása, amelyet 1935-ben állították fel.

Szini Sebő Zoltán alkotása a szülőház homlokzatán

Szini Sebő Zoltán alkotása a szülőház homlokzatán

A szobor közelről

A szobor közelről

A szülőház első szobája, ahol Ady született, megtartotta a korabeli bútorzatot, valamint a szülőket és Ady Endrét ábrázoló képeket.

Az első szoba berendezése

Az első szoba berendezése

Ebben a szobában született Ady Endre

Ebben a szobában született Ady Endre

A következő helyiség az egykori szabadkéményes konyhában egy XIX. századi jellegzetes érmelléki néprajzi berendezést állítottak ki, hasonlóan az eredeti berendezéshez.

A régi konyha népies berendezése

A régi konyha népies berendezése

A hátsó szoba, amelyet már Ady életében építettek a házhoz, a költő gyermek és iskolás éveinek állít emléket, bemutatva tanulmányainak színhelyeit is. Korabeli fotók, barátok, ismerősök rajzai láthatók a falakon, amelyek dokumentálják ezt az időszakot.

A „hátsó szoba”

A „hátsó szoba”

Gyermekkori képek a falakon

Gyermekkori képek a falakon

Dedikált fotó a szoba falán

Dedikált fotó a szoba falán

Rajz a korabeli szülőházról

Rajz a korabeli szülőházról

A szülőházat és a kúriát kövezett járda köti össze, a két épület között található egy Ady-mellszobor, amely Fekete József szobrász alkotása (1977), valamint a család régi gémes kútja.

Fekete József Ady mellszobra

Fekete József Ady mellszobra

Az Ady család gémeskútja

Az Ady család gémeskútja

Az Ady-kúria, a későbbi lakóház 1907-1908-ban épült, a család végül 1910-ben költözött át ide. Ennek az utcai szobájában lakott Ady Endre, amikor hazalátogatott. A kúria négy látogatható szobája szintén számos, régen a család tulajdonát képező, eredeti állapotban megőrzött tárgyat tár elénk. A konyha melletti kamra a raktárhelyiség szerepét töltötte be. Az ebédlő (egyben nappali), megőrizte azt a környezetet, amely tükrözte a XIX. század eleji kisnemesi család életterét. A kúria hangulatát sikerült azzal is megteremteni, hogy az 1924-ben készült festés töredékei alapján állították helyre a falak sajátos hangulatú mintázatát.

A nappaliként is szolgáló ebédlő

A nappaliként is szolgáló ebédlő

Az ebédlő

Az ebédlő

A következő helyiség eredetileg Ady Lajos szobája volt, itt jelenleg a család személyes tárgyain kívül Ady halotti maszkja kerül bemutatásra.

Ady Lajos egykori szobája

Ady Lajos egykori szobája

 

Ady halotti maszkja

Ady halotti maszkja

Az utolsó szoba Ady dolgozószobája, amely igazi „kegyhelyé” vált, itt kaptak helyet Ady személyes tárgyai, a költő megjelent verseskötetei, többségében első kiadásban, föld a sírjáról stb.

A költő dolgozószobája

A költő dolgozószobája

Személyes tárgyak, fényképek

Személyes tárgyak, fényképek

A kiállítás a dolgozószobájából nyíló verandán folytatódik, itt Adyról és a családról készült fényképek, fametszetek találhatók.

A veranda

A veranda

A szülőföld meghatározó minden ember életében, a művészekre talán még inkább igaz ez a megállapítás. Ady is több művében, újságcikkében emlékezett meg róla, de talán a legismertebb a Séta szülőhelyem körül című verse ebben a témában:

„Ez itt falu, az én falum,
Innen jöttem és ide térek.
Mindszentnek hívják hasztalan,
Mert minden gonosz rajta-van,
S itt, jaj, átkos, fojtó az élet.
Ez itt pedig magam vagyok,
Régi tüzek fekete üszke
S fölöttünk végzet-szél fütyöl,
Szaladj tőlem, átkozz, gyűlölj,
Avagy légy rám ujjongva büszke.”

Helységnévtábla a falu határában

Helységnévtábla a falu határában

Életrajz

Ady Endre a Szilágyságban született Érmindszenten 1877. november 22-én. Református kisnemesi családból származott, amely eredetét hét évszázadra vezette vissza, de a 19. századra elszegényedett, s rangját a fiaik hivatali pályafutása útján remélte visszanyerni, beléjük nevelve a kiemelkedés, érvényesülés vágyát. Az apa, Ady Lőrinc, paraszti sorban élt, de szívós gazdálkodással próbálta megszilárdítani anyagi helyzetüket Az anya, Pásztor Mária, féltő szeretettel gondoskodott két fiúgyermekük neveléséről. Mindkettőt gimnáziumba, főiskolára járatták, különösen az elsőszülött Endre hivatali pályafutásával kapcsolatban voltak nagy terveik. Tanulmányait az érmindszenti református elemi iskolában kezdte 1883-ban, középiskoláit a nagykárolyi piarista gimnáziumban és a zilahi református kollégiumban végezte. Érettségi után a debreceni jogakadémiára iratkozott be, de nem fejezte be jogi tanulmányait. 1899 áprilisában a függetlenségi párti Debrecen című lap munkatársa lett. Itt jelentette meg első verseskötetét, Versek címmel 1899 júniusában. Később Nagyváradra szerződött, a szabadelvű párti Szabadsághoz, majd a Nagyváradi Naplóhoz. Ekkor döntötte el végképp – a család tiltakozása ellenére -, hogy szakít a jogi pályával, és újságíró, író lesz.

Nagyváradon vérbeli hírlapírók és szerkesztők közé került. Könyvek helyett túlnyomórészt emberektől szerezte – kávéházi s egyéb beszélgetések során – széles körű ismereteit. Kiváló érzékkel, ösztönösen rátalált a hiteles hírforrásra; gyorsan és biztonsággal tájékozódott a kor politikai erőviszonyaiban. Már családi hagyománya és neveltetése is az ellenzék soraiba állította Adyt. Nagyvárad kitágította látókörét: bevonta az országos politika küzdelmeibe, és megismertette vele a polgári radikalizmus és a szocializmus eszméit. Élesen támadta a magyar feudalizmust konzerváló erőket. Publicisztikája jelentősebb volt ezekben az években, mint költészete. 1903 szeptemberében jelent meg új verseskötete, a Még egyszer, amely majdnem olyan visszhangtalan maradt, mint a korábbi kötete. Pedig néhány vers már előlegezte a későbbi Adyt, főleg a megbotránkoztatást keltő újfajta női eszmény hirdetése kapcsán.

Gyökeres fordulatot jelentett életében, hogy találkozott a romantikusan elképzelt, nagy szerelemmel. 1903 augusztusában ismerkedett meg Diósy Ödön feleségével, a Váradra hazalátogató Brüll Adéllal. Találkozásuk fordulópontot jelent Ady életében és művészi pályáján is, felszabadította költői tehetségét, Párizsra irányította figyelmét. 1904 és 1911 között hétszer járt Párizsban, a „Fény városa” elmélyítette politikai és művészeti ismereteit, radikalizálta szemléletét. Hazatérve a liberális szellemű Budapesti Napló munkatársa lett, másfél év alatt csaknem ötszáz jelzett cikke jelent meg a lapban.

Ady íróasztala a Nagyváradi Napló szerkesztőségében

Ady íróasztala a Nagyváradi Napló szerkesztőségében

Ekkor került ismételten személyes kapcsolatba Jászi Oszkárral és a Huszadik Század körével, melynek hatása számottevő volt Ady nézeteinek alakulásában. 1906 februárjában jelent meg a harmadik és egyben az első „igazi” Ady-kötet, az Új versek: ehhez kötik a modern magyar költészet születését. A következő – nem kevésbé jelentős – verseskötet, az 1907 decemberében megjelenő Vér és arany jelölte ki igazán az „új idők új dalait”.

Anyagi problémáin sokat segített az 1908 januárjában indult Nyugat c. folyóirat, amelynek haláláig főmunkatársa, 1912-től szerkesztője is volt, illetve a lap szimbólumává vált. 1908 tavaszán Nagyváradon részt vett A Holnap Irodalmi Társaság megalapításában, amely hét költő – közöttük Ady Endre, Babits Mihály, Juhász Gyula, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Balázs Béla és Miklós Jutka – verseiből antológiát jelentetett meg. A verseket ekkor még értetlenséggel és rosszallással fogadták.

Nagyváradi szoborcsoport a Holnap Irodalmi Társaság alapító tagjairól

Nagyváradi szoborcsoport a Holnap Irodalmi Társaság alapító tagjairól

Ady és munkássága körül jelentős vita alakult ki a magyar irodalmi és politikai életben egyaránt. Egyik oldalról bírálták hazafiatlansága, radikalizmusa, versei erotikus tartalma, érthetetlensége, nyers stílusa miatt, másik oldalról pedig kifogásolták polgári „nyafogását” és világszemléletét, „tébolydaköltészetét”, életmódját. Kialakult róla az a kép, hogy totális lázadó, aki kedvét leli a normák felforgatásában. Ő pedig faltörő kosnak érezte magát ebben a közegben, amely nem értékelte ambícióit, és nem fogadta el vezér szerepét sem. 1909-től egyre gyakrabban szorult szanatóriumi ápolásra önpusztító életmódja, fizikai- és idegrendszeri állapota miatt. Magánélete is válságba jutott, Lédával való kapcsolata tarthatatlanná vált, így 1912 áprilisában szakított vele. Az elszigetelődés megerősítette benne a megállapodás vágyát, gondolatát. Több meghiúsult házassági terv után Ady 1914 áprilisában meglátogatta Csucsán Boncza Bertát, akivel 1911 óta leveleztek. A fiatal lány irodalmi halhatatlanságra áhítozott, Ady megértésre, így az apai beleegyezés megtagadása ellenére is összeházasodtak 1915 márciusában.

A háború kitörését Ady az első pillanattól kezdve hevesen ellenezte, átlátta a háború esztelen, emberi életeket megnyomorító voltát. Félelmei hamarosan beigazolódtak, az értelmiség jelentős része is gyorsan kiábrándult a háborús „örömmámorból”. 1918 augusztusában jelent meg újabb verseinek válogatott gyűjteménye, A halottak élén. Az őszirózsás forradalom után megalakult népköztársaság a forradalmi versei miatt megpróbálta kisajátítani, saját költőjének tekinteni, de Ady ettől igyekezett elhatárolódni. Élete utolsó heteiben súlyos beteg volt, az otthoni ápolás elégtelennek bizonyult, így a Liget Szanatóriumba vitték. Itt halt meg 1919január 27-én, 41 évesen. Koporsóját a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, a nemzet halottjaként temették el a Kerepesi temetőben. Temetése január 29-én volt.

A nagybeteg Ady

A nagybeteg Ady

„Ím, bevallom, hogy nem hiában
Vergődtem, nyögtem, vártam, éltem,
Megleltem az igaz világot,
Megleltem az én dölyfös énem,
Megleltem, ami visszaadja,
Amit az élet elragadt:
Annyi szenny közt a legtisztábbat:
Ím, megtaláltam magamat!

(Még egyszer)

Ady Endre aláírása

Ady Endre aláírása

Forrás:

Dr. Németi János: Az Ady Endre-emlékház története

Független Újságírók Szövetsége: AdyEndre 1877. november 22. Érmindszent

 Sulinet Digitális Órák – Alkotói portrék a magyar irodalomból – Ady Endre
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/aeelet1.htm

Farkas László: Hogyan halt meg Ady Endre?