Megemlékezés a magyar kultúra napja alkalmából Sződemeteren
Kölcsey 196 évvel ezelőtt január 22-én tisztázta le a Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból című költeményét, amely időközben nemzeti himnuszunkká lett. A magyar kultúra napja alkalmából – ebben az évben január 19-én tartott ünnepi istentiszteleten – Pakulár István lelkész köszöntötte az egybegyűlteket. A megemlékezésen részt vett Forró László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője, ifj. Tolnay István, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese, Kruzslitz Imre tasnádi római katolikus plébános, valamint Tasnád város alpolgármestere, Kiskasza Balázs. A község polgármestere Marian Gheorghe és a helybeli román görögkatolikus gyülekezet parókusa Holhoş Florin is jelen voltak az ünnepségen. A Kölcsey Ház Alapítvány képviseletében Nagy Nóra alapító és Nagy Ferenc kuratóriumi elnök vett részt.
„Amire emlékezünk, azt nem akarjuk szem elől téveszteni, és semmiképpen nem engedjük, hogy a feledés homályába merüljön; illetve egyúttal jövőt jelentő jelzőoszlop mindannyiunk számára” — fogalmazta meg az egyházkerület helyettes püspöke, miért is kell legyen „emléknapja” a magyar kultúrának. Forró László a „magyar kultúra” szóösszetétel méltó megfogalmazását is kifejtette: „Semmiképpen nem pusztán a mértékadó irodalmi, zenei és képzőművészeti alkotások összessége, hanem ennél azért mégiscsak mérhetetlenül több. Egyszerűen magyar létünk, magyar önazonosságunk összessége” — fogalmazott. „Így egészében ünnepelve, megőrizve és egyúttal továbbfejlesztve, így lesz számunkra áldás, megtartatás és felemelkedés” — tette hozzá a főjegyző.
A nagykárolyi egyházmegye esperese beszédében rámutatott: „Amikor a magyar kultúra napján együtt megemlékezünk, akkor mindig oda lyukadunk ki, hogy minden kulturális alkotásunk, legyen szó költészetről vagy bármilyen más kultúrértékről, alapja a nyelv.” Nyomatékosította ugyanakkor: „A mi felelősségünk, hogy ezt megvigyázzuk, megőrizzük. S ez nem csak a lelkipásztor, nem csak a pedagógus, nem csak az elöljáró felelőssége, hanem minden szülő, nagyszülő felelőssége és áldott szolgálata. Ma, 2019-ben, a magyar kultúra napján azt kívánom, hogy az egész Kárpát-medencei magyarságot és a világ minden magyarját segítse meg abban az Isten, hogy megőrizze nyelvét, kultúráját, értékét, és továbbadja azt.”
„Nemzeti sajátosság, hogy nemzeti ünnepeinken arról szólunk, arra emlékezünk, ami összeköt és megtart bennünket határokon átívelően” — emelte ki a házigazda tiszteletes. Vallotta ugyanakkor, hogy „egy nemzet ereje, életképessége, jelleme, szerepe a világban a kulturális sajátosságaival mutatkozik meg.” Mint kifejtette, Kölcsey Ferenc írásban, költészetben foglalta össze a nemzeti hitvallást, de ennek kinyilvánítási formája számtalan lehet. Néptáncunkban, a népdalainkban, a népzenénkben mind-mind megtalálható ez a hitvallás — húzta alá —, amely megjeleníti „az ember és ember, férfi és nő, férfi és férfi vagy nő és nő közötti kapcsolat mibenlétét, vagy akár magához a Teremtőhöz fűződő viszonyt”.
A beszédek után a koszorúkat helyezték el Kő Pál Kölcsey szobránál. Az alkotást 1991-ben leplezték le a budapesti VI. kerületi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, ennek másolata található meg Sződemeteren, a református templom kertjében. Virágait több egyházi és világi intézmény helyezte el, de talán a legmeghatóbb momentum az volt, amikor Pakulár István és a helyi szórványgyülekezet egy idősebb tagja közösen koszorúztak. Végül lélekemelő hangulatban a közösség együtt elénekelte a Himnuszt.
A rendezvényt követően Pakulár István tiszteletes – idén első alkalommal – az átadás előtt álló Kölcsey Emlékházban tartott szeretetvendégségre hívta meg a jelenlevőket. Kötetlen beszélgetés keretében lehetőség nyílt az emlékezésre és a jövőről való közös tanakodásra.
Forrás: http://www.frissujsag.ro