Tasnádi Református Egyházközség


A Királyhágómelléki Református Egyházkerület egyházmegyéi az alábbi térképen láthatók.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület egyházmegyéi

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület egyházmegyéi

A Tasnádi Református Egyházközség a Nagykárolyi Református Egyházmegyéhez tartozik (Sződemeter a Tasnádi Református Egyházközség Leányegyháza).

Tasnád – református templom

Tasnád – református templom

Az egykori Közép-Szolnok vármegye legnagyobb középkori egyházi épülete a tasnádi református templom a Szilágysági-dombvidék és az Alföld találkozásánál áll, tornya messziről látható az Érmellék felől.

Tasnád és plébániája életében a teljes középkor folyamán meghatározó szerepet játszott földesura, az erdélyi püspök. Nem ismeretes, hogy a település mikor került a püspökség birtokába, és mikor vált jelentősebb helységgé. Mindenesetre a püspök már 1246-ban kiváltságokkal igyekezett biztosítani Tasnád népességének növekedését. Ekkor a királynál elérte, hogy saját jószágigazgatója bíráskodási hatáskörébe rendelje a települést, ami a későbbiek során is így maradt. Ettől kezdve fokozatosan alakultak ki a feltételei annak, hogy az egyházszervezet talán legfontosabb Erdélyen kívüli bázisává váljon. Ezt bizonyítja az is, hogy a Meszesen túli helynöki tisztet, amely nagy területű főesperességekre terjedt ki, több alkalommal is a tasnádi plébános látta el.

Az Anjou-kortól kezdve a mindenkori gyulafehérvári püspökök különös hangsúlyt fektettek vármegyei birtokaik megszilárdítására, elindítva körülöttük az uradalom-szervezést, s ennek jegyében Tasnád környékén számtalan falut hoztak létre. A település idővel Közép-Szolnok vármegye második legjelentősebb mezővárosává vált Zilah után. Tasnádon székelt azonban a vikárius, aki a megyéspüspök helyettese, a püspökség ügyeit ideiglenesen vezető egyházi személy volt. A helynöki tisztség magasabb fokú, jogi ismereteket is jelentő képzettséget igényelt, ezért ezt a hivatalt többnyire egyetemet végzett személyek viselték. A vikárius a helynöki bíráskodás tisztét is ellátta, így a város jelentősége megelőzte a nagyobb jövedelmet biztosító Zilah szerepét. A település fontosságát bizonyítja az is, hogy 1474-ben erődítményt szándékoztak itt emelni, 1498 táján pedig valószínűleg fel is építették azt. Oklevelek is bizonyítják, hogy a helynöki széket több alkalommal a tasnádi Szent Mihály-plébániatemplom sekrestyéjében tartották, az idézéseket pedig a tasnádi templom ajtajára függesztették ki. A vikárius pecsétjén is a templom névadó szentje szerepelt. A város, illetve a templom jelentőségét mutatta az is, hogy tizenöt oltár állt benne a reformáció előtti időkben.

A reformáció igen korán tért hódított Tasnádon – ebben Derecskei Demeternek, majd Szegedi Kis Istvánnak volt komolyabb szerepe, aki külföldi tanulmányútról hazatérve, 1544 körül iskolatanítói állást vállalt itt. A kolozsvári országgyűlés 1556-ban megszüntette az erdélyi római katolikus püspökséget és ennek birtokait a kincstár tulajdonába juttatta, a tasnádi templomot pedig a református egyház vette használatba. Nem zárható ki, hogy az erdélyi püspöki javak szekularizációja után még egy ideig a katolikusok és a reformátusok közös használatában volt a középkori plébániatemplom, mindenesetre plébániája még az 1560-as években is működött. A XVII. században több zsinat helyszíne is volt a templom.

1660-ban a török támadás idején a templom súlyosan megrongálódott. Ezt követően 100 éven át nem tartottak benne istentiszteletet, szerepének pótlására fatemplomot építettek, amelyet a régi templom felújításáig használtak. Tornya 1814-1822 között létesült és két, 1823-ban illetve 1843-ban öntött harang kapott helyet benne. Szószéke 1837-ben épült, orgonája pedig 1871-ben a bécsi Loyl József műhelyéből került ide.

A templom tornya

A templom tornya

Szószék

Szószék

Orgona

Orgona

A 12,5 × 27 méteres, téglalap alaprajzú hajóból és a 14,3 m hosszú, három boltszakasznyi szentélyből álló épülethez nyugaton egy késő barokk torony, délen pedig egy előcsarnok (portikusz) csatlakozik. A középkorban a szentély északi oldalánál egy nagyméretű, 7,6 × 8 m-es sekrestye állt, ennek alapjait nemrég tárták fel, és előkerült a szentélyből nyíló bejárata is. A hajó és a szentély falait is magasra nyúló, kétosztatú támpillérek támasztják, melyek igen széles falmezőkre osztják a belső homlokzatokat.

A templom alaprajza

A templom alaprajza

Három bejárat nyílik jelenleg a templomba, a torony-alj felől és a déli portikuszból – ezeknek lehet középkori előzményük, de kereteiket kiszedték, vagy vakolat takarja azokat –, valamint a keleti szentélyfalon keresztül. Ez utóbbit a XX. század elején vágták. Északról is megközelíthető volt eredetileg a hajó, egy kőkeretes kapun át, mely a középső támpillérközbe nyílott. Ez vált láthatóvá az 1902. évi tatarozáskor, majd visszafalazták, és 1995-ben bukkant elő ismét.

A templom hosszmetszete

A templom hosszmetszete

A déli előtér

A déli előtér

A 24,3 × 10,7 méteres belterű hajó ma síkmennyezetes, egykori háromszakaszos boltozatából csak a falpillérek és a falívek maradtak meg. A karcsú, padlószintről induló falpillérek a bordaindítások alatt mintegy 75–80 cm-rel vastagabbá válnak. A hajót a szentélytől magas, csúcsíves diadalív választja el. A szentély magasságarányai látványosak, mivel a 6,6 m-es szélességhez 12,2 méteres magasságú beltér társul.

Egyetlen címerábrás pajzs látható az északi fal első konzolján, osztott pajzsának felső, körülbelül kétötödét részét az 1476-os szám foglalja el, amely a mélyített alapsíkból kidomborodik. Alatta az osztott mező jobb fele ötször vágott, a bal üres. Festettek lehettek a szentélyboltozat gyámjainak és záróköveinek pajzsai, és alighanem az évszámos címer bal oldali mezője is.

Az 1476-os évszámot ábrázoló címerpajzs

Az 1476-os évszámot ábrázoló címerpajzs

Az 1476-os évszámot ábrázoló címerpajzs

Az 1476-os évszámot ábrázoló címerpajzs

A szentélyben 2010-ben végzett szondázó falkutatás során kibontották a déli falban az ülőfülke záradékát, az északiban pedig a szentségtartó fülkét és részben a középkori sekrestyeajtót. A sekrestyének és az ülőfülkének csupán a felső részeit bontották ki, a lábazati részeket jelenleg is takarja a templomban végigfutó lambéria. A déli szentélyfal keleti szakaszában papi ülőfülkét alakítottak ki eredetileg. A szentségtartó csonkított állapotban került elő, ugyanis domborúan kiálló részeit a reformáció idején történt átalakítások során lefaragták, hogy egy síkba hozzák az újkori vakolattal.

Szentségtartó fülke

Szentségtartó fülke

Ülőfülke

Ülőfülke

Sekrestye bejárat

Sekrestye bejárat

A homlokzat viszonylag egységes megjelenését az ablakok hasonló megoldása biztosítja, amelyek háromosztatúak. Az ablakosztók mindenütt hiányoznak. A mérművek stílusa azonban különbözik, míg a hajóablakoknál jellemző a két vagy három halhólyagból alkotott, szimmetrikus kombináció, addig a szentélyben egyszerűbb, ívháromszögekből összeállított mérműves formákat találunk.

A templom mérműves ablakai

A templom mérműves ablakai

A templom mérműves ablakai

A templom mérműves ablakai

A templom mérműves ablakai

A templom mérműves ablakai

A sekrestye eredetileg síkfödémes és talán emeletes volt, majd dongaboltozattal látták el. A reformáció előtérbe kerülésekor elbontásra került. A templom fedélszéke (tetőszerkezete) egyike Erdély legszebb középkori típusú fedélszékeinek. Elkészítésének időpontjára nincsenek megbízható adatok. Előbb megépült a hajó, vélhetően a korábbi templom körül, kis időkülönbséggel a sekrestye és az északi szentélyfal alsó része, majd az új szentély és a sekrestye felmenő falai. A teljes építkezés ideje 1476 elé tehető, ezt kétségtelenné teszi a szószék melletti gyámkövön álló pajzs felirata. Az erdélyi püspök ebben az időben Mátyás király rokona, Vingárdi Geréb László volt, de az építkezésben jelentős szerepe valószínűleg Eszenyi Gergelynek, illetve Simon decretorum doctornak lehetett, aki 1470-től volt itt vikárius.

Templombelső

Templombelső

A templom lelkészei közül bánfihunyadi Mogyoró Benedek tasnádi szolgálatát követően a tiszántúli püspöki székbe került. Az 1847. évi egyházi névkönyv adatai szerint 3199 fő volt Tasnád város lakossága, melyből 1436 fő volt református (és 1125 fő katolikus). 1890-ben 3677 lakosból 3132 fő volt magyar, 1910-ben pedig 5030-ból 4763 fő. A 2002-es népszámlálás során a település 9528 lakosából 3580 volt magyar nemzetiségű. Jelenleg 1500 fő református lelket tart nyilván az egyházközség, amelynek lelkipásztorai Pakulár István és Pakulár Julianna.

Templomhajó

Templomhajó

Papi szék

Papi szék

2011-ben a templom tornyában talált régi láda rejtett fiókjaiban 31 ezüst és 54 bronz érmét, valamint 50 darab, arany pöttyöt tartalmazó, ebből 21 gondosan becsomagolt kagylót találtak. Az érmék a XVII – XIX. századból származnak, míg a láda 1804-ben készült.

Ennek a ládának a titkos rekeszében találták meg a különös leleteket

Ennek a ládának a titkos rekeszében találták meg a különös leleteket

Ennek a ládának a titkos rekeszében találták meg a különös leleteket

Ennek a ládának a titkos rekeszében találták meg a különös leleteket

A kagylók és a bennük talált megkeményedett aranypor feltehetően a XVI. századból származnak, amikor felújították és átfestették az akkor még katolikus templomként szolgáló kegyhelyet. Valódi ritkaságról van szó, hasonló lelet ugyanis mindeddig nem került elő. A különös leletre a múzeum egyik restaurátora talált rá a láda bal oldalán elrejtett kis fiókban. A fiók oldalán az áll, hogy “Délczeg Elek végrendelete a fiókban elhelyezve. 1895 27/III”. A fiókot alaposabban megvizsgálva a szakember megállapította, hogy a fiók dupla aljú. A köztes résben találta meg a kagylóhéjakat és az érméket.

A ládában talált kagylók és érmék egyes darabjai

A ládában talált kagylók és érmék egyes darabjai

A ládában talált kagylók és érmék egyes darabjai

A ládában talált kagylók és érmék egyes darabjai

A ládában talált kagylók és érmék egyes darabjai

A ládában talált kagylók és érmék egyes darabjai

 

Forrás:

Középkori egyházi építészet Szatmárban (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat, Nyíregyháza, 2011) – Emődi Tamás: Tasnád, református templom c. tanulmánya

http://www.kiralyhagomellek.ro/honlap/index.html