Himnusz festmény – orgoványi anikó alkotása


 

A 2010-es év jubileumi év volt, amelyben Kölcsey Ferenc születésének 220. és Erkel Ferenc születésének 200. évfordulóját ünnepeltük. Orgoványi Anikó festőművész ekkor kezdett hozzá a Himnusz című festmény-sorozatához, amely abszolút meditatív alkotásként értékelhető. Célja a Himnusz előtti tisztelgés, a nemzeti identitás erősítése és a mű további népszerűsítése volt. Himnuszunk egyben a nemzeti imánk és a magyar ember lelkének tükre, melyben benne van a történelmünk, mindennapjaink, múltunk és jelenünk. Istenhez szól, melyben bűnbocsánatért, segítségért fohászkodunk.

A Himnusz olajfestmény-sorozat 10 táblaképből áll. Hátterük bordó bársony hatású, középen kör alakú díszítő motívum található, mely „Magyar Mandala” stílusban készült. Orgoványi Anikó jobb agyféltekés módszerrel megtanulta Kölcsey Ferenc és Erkel Ferenc kézírását. Ebben a stílusban, az eredeti helyesírással feliratozta az alkotásokat. A záró kép Erkel Ferenc Himnusz kottájának egy részletét ábrázolja. A művésznő ezzel a sorozattal fejezte ki tiszteletét Kölcsey Ferenc és Erkel Ferenc emléke és munkássága előtt.

Orgoványi Anikó, a festménysorozat alkotója

Orgoványi Anikó, a festménysorozat alkotója

A „Magyar Mandala” elnevezés és a stílus kifejlesztéséhez az ihletet C. G. Jung Mandala című könyve adta, amelyben szerepel a klasszikus mandalák szerkezetének ismertetése. Jung úgy tekintett a mandalákra, mint az egyén egység felé törekvésének, fejlődésének, a mindenség és a személy egységének szimbólumára, amelyben megnyilvánul a természet öngyógyító ereje. Elmélete szerint a mandala azért van jelen számos kultúrában, mert a kollektív tudattalanból származik. Az egyszerű és szabályos minták a mandala központjához vezetnek, ezzel kiegyensúlyozzák a psziché rendellenességeit.

Jung és a klasszikus mandala

Jung és a klasszikus mandala

A mandala ez alapján olyan ősi meditációs eszköz, amely célja a világegyetem szerkezetének leképezése és az univerzális energiák lehívása, miközben ezt szeretet-energiaként adja tovább a szemlélőnek. A Himnusz festmény-sorozatban az abszolút középpontot körülveszi a szent négyes zártság, a lótuszvirág koszorú, és az egészet lezárja a lángnyelv koszorú. A művésznő ezt az ábrázolási módot azonosította a honfoglaláskori női hajfonatkorongok megjelenésében. Ezek szerkezete megfelel a mandalák klasszikus szerkezetének, az ősi hitvilágban eredő jelképes feladata szintén a kollektív tudattalanból származik, és az ősök védelmező erejét kelti életre.

A festmény-sorozat 1. képe

A festmény-sorozat első képe

A Szent Korona

A Szent Korona

Az első kép a Himnusz címét és alcímét jeleníti meg, középen a Szent Korona képével. A Szent Koronát úgy készítették el, hogy az uralkodói hatalom méltó jelképeként leírja a világot, az uralkodó hatalom eredetét és célját. A korona maga egy térbeli világmodell, amely szemlélteti a korabeli világképet. E világkép legfontosabb eleme a körbe zárt kereszt, amely az isteni Teremtés helyszínének, az egy forrásból fakadó négy szent folyónak a helye. A világ közepét jelöli, ahol a teremtés megtörtént s ahonnan a rend a világ tájaira elterjed. A korona abroncsa a Földet, boltozata pedig az eget jelképezi. A négy szent folyó ugyanakkor annak a négy oszlopnak is megfelel, amely az eget tartja. A világ közepe az a hely, ahol Isten jelen van – és ez adja a királyi hatalom legitimitását. Azt hirdeti, hogy a királyi hatalom isteni eredetű, hogy az uralkodó az isteni teremtés folytatója. Erre kapott megbízást Istentől, s ezt a feladatot vállalja a trónra lépéskor. Az uralkodó feladata a káoszból rend, a tömegből nemzet teremtése.

2. kép

Második kép

A Szent Korona felülnézetben

A Szent Korona felülnézetben

A második kép a Himnusz első versszakát és a Szent Koronát ábrázolja felülnézetből. Az ősvallás szerint a fiúisten (a keresztpánt mindkét végén lévő Krisztus-ábrázolás jelképezi) a világ teremtésekor alátámasztotta az eget, ezzel védve a világot az ég leszakadásától és a végpusztulástól.  Ez pedig a koronaeszme legfontosabb mondanivalója. A magyar királyeszme lényege az uralkodónak a nemzet iránti felelősségvállalása, az uralkodói tennivalók meghatározása, a királyi hatalom önkorlátozása a közösség érdekében. Ez az a gondolat, ami Európában újnak számított a Szent Korona megjelenésekor, s ami azóta is egyedállóvá teszi koronánkat. Mindezek a gondolatok szervesen illeszkednek Kölcsey Himnuszához.

3. kép

Harmadik kép

A tiszabői hajfonatkorong

A tiszabői hajfonatkorong

 A harmadik kép a második verssort és a Tiszabőn talált honfoglaláskori hajfonatkorongot mutatja. Honfoglaló elődeink ötvös munkái a magyar hitvilágot és szellemiséget a művészileg megmunkált tárgyakon jelképekbe sűrítve ábrázolták. A hajfonatkorong női viselet volt. A fiatal magyar lányok és férjes asszonyok varkocsba, hajfonatba fonták a hajukat. A leánykorban csak egy varkocsot és egy hajfonatkorongot viseltek. Ezzel jelezték, hogy még szabadok és férjet keresnek. Majd férjhezmenetelük után hajukat két varkocsba fonták és két egyforma hajfonatkorongot viseltek, jelezvén, hogy már párjuk van. A hajfonatot díszítő korong viselője mágikus hatást tulajdonított a mintázatnak. Az ősi napot ábrázoló korong alakú formavilág adott erőt és védelmet a gonosz, ártó szellemek ellen, összekötött a védelmező ősökkel, valamint az életfával együtt ábrázolta a segítő szellemek életterét. A korong anyaga legtöbbször ezüstlemez volt, melyet a mélyedésekben aranyoztak, de készítették bronz-ezüstből és vörösrézből is. A hajfonatdíszt bőr-, bársony- vagy selyemszalagokkal fonták a hajba.

4. kép

Negyedik kép

Az esztergomi freskórészlet

Az esztergomi freskórészlet

A negyedik kép a harmadik verssort ábrázolja, amely egy oroszlánt ölel körül. Ez a régi ábrázolás szabadabb felfogásban szintén mandalaként értelmezhető. A középpont az oroszlán derekánál lévő hármashalmoknál található, mögötte húzódik a bimbózó életfa. A lezáró lótuszvirágkoszorút belül és kívül stilizált gyöngysor övezi. Esztergomban, a Várkápolna 1934-35. évi feltárásnál tűnt elő a III. Béla uralkodása idején, 1185-86 körül készült freskóréteg részlete, amely a szentély lábazatánál található egy kb. 96 cm átmérőjű, bíborvörös korongba foglalva. A kápolnát eredetileg hét oroszlánpár díszítette, de csak ez az egy maradt meg töredékesen, mert a többit levakarták. Ez az oroszlános szimbólum már sumér leleteken is előfordul ehhez hasonló ábrázolásban. Jelentése az Isten védelme alatt álló erős ország születését jelképezi, amely jelentést megerősít a bimbózó életfa megjelenése.

5. kép

Ötödik kép

A sárospataki hajfonatkorong

A sárospataki hajfonatkorong

Az ötödik kép a negyedik verssort mutatja be, amely központi részébe ismét egy hajfonat-mandala került, amelyet Sárospatak-Baksahomokon találtak 1956-ban. A korongpárt egy formából öntötték ezüstből, felületüket vésővel és poncolóvassal mintázták, majd a felületet dúsan aranyozták. A sárospataki korongok ábrázolása palmettából álló, dús levelű fát, illetve bimbózó lótuszvirág életfát jelenít meg. A középen álló levélcsokor szára a fa törzse, a kétfelé ágazó, ebből induló palmetták a fa ágai, a felső csokor tetején lévő levél pedig a csúcsa. Az ábrázolás az életfát jeleníti meg, melynek ágain és odvaiban lakoznak a különböző alakot öltő segítőszellemek. Úgy vélték, ezek majd megóvják őket a szerencsétlenségtől, a betegségek gonosz erőitől.

6. kép

Hatodik kép

A rakamazi hajfonatkorong

A rakamazi hajfonatkorong

A hatodik kép az ötödik versszakot és a rakamazi hajfonatkorongot ábrázolja. A hajfonatkorongot a Rakamaztól északra lévő Gyepiföldön találták szintén 1956-ban, egy homokbánya kitermelése alkalmával. A temető valószínűleg a X. század első felében keletkezett, a rakamazi asszony pedig előkelő, vagy a fejedelmi nemzetségből származhatott, a turul ugyanis az Árpádok mondai ősatyja, illetve címerállatuk volt. A korongpár vékony ezüstlemezből készült. Peremsávján belül növényi elemekkel átszőtt, szétterjesztett szárnyú turul látható, amely karmaiban két kisebb madarat, csőrében leveles ágat tart. Az ábrázolás kidomborodik a háttérből, felületét elsőrangú ötvöstudással rendelkező mester dolgozta ki. A felületet dúsan aranyozta. A két korong kidolgozottsága nem egészen azonos, s nem is egyidőben és egy mester keze által készültek. A kevésbé kopott felületű és épebb darab kétségkívül a másik példány valamivel gyengébben sikerült utánzata. Valószínű, hogy férjhezmenetele után a nő már nem tudta ugyanannál a mesternél elkészíttetni hajfonatkorongja párját. Ősi hitvilágunkat is híven ábrázolja ez a hajfonatkorong, miszerint a turul az életfa csúcsán ül, és onnan hozza le a földre az újszülöttek lelkét. A korongot a felül és alul a perembe beütött két lyukon át szögecsekkel erősítették a hátlaphoz s ahhoz a bőrszalaghoz, amelyet a hajba fontak.

7. kép

Hetedik kép

Palmettás minta (Csengele)

Palmettás minta (Csengele)

A hetedik kép a Himnusz hatodik versszakát és egy központi elrendezésű, négy irányba elágazó palmettás ornamentikával díszített hajfonatkorongot mutat be. A palmetta legyezőszerűen szétterülő vagy szív alakú pálmalevél, vagy lótuszvirág szimmetrikus, egyszerűsített rajzolata. Már az ókori közel-keleti kultúrákban igen fontos növényként tartották számon. Három alapjelentése volt: a győzelem, az újjászületés és a halhatatlanság. Egyiptomban, Föníciában és Mezopotámiában életfának tartották, önmagát mindig megújítani képes, önteremtő volta miatt. A termékenységre és a jó egészségben megélt hosszú életre is utalhatott, hiszen a növény idős korában is képes termést hozni. Az ősi palmettás motívum tehát a lélek halhatatlanságát és a feltámadást jelképezi.

Más értelmezésben ez a Tulipa Hungarica, a Kárpát-medence és Belső-Ázsia egyik őshonos virágának stilizált ábrázolása, amely díszítőmotívumként az egész Kárpát-medence összes magyarlakta településén megtalálható. A honfoglaló magyarok díszítőművészetében a palmetta a hegyével kifelé álló szívmintából alakult ki. Ennek stilizálása, növényi elemekkel, indákkal való együttes ábrázolása eredményezte a szívpalmettás díszítő stílust. Ábrázolása a hajfonatkorongokon igen gyakori, a képen a csengelei hajfonatkorong palmettás ábrázolása látható.

8. kép

Nyolcadik kép

Biharkeresztesi hajfonatkorong

Biharkeresztesi hajfonatkorong

A nyolcadik kép a hetedik versszak, illetve a biharkeresztesi hajfonatkorong ábrázolása. 1994-ben került elő Biharkeresztesen gázvezeték építése közben egy X. századi gazdag női sír, amelyben ez a hajfonatkorong is a leletek között volt. A korong ezüst lemezből készült, a háttér aranyozásával. A hajfonatkorongot négy részre osztó növényi indák középen keresztezik egymást, ami akár a lelőhelyre is utalhatna, bár erre konkrét bizonyíték nincs. Az indák végein visszakanyarodva, a középpont felé mutató palmettacsokrok a négy égtájat, az egész kompozíció pedig az éltető napot szimbolizálhatja. Az előkerüléskor a korong alatt textilmaradványokat is találtak.

9. kép

Kilencedik kép

Dettai hajfonatkorong

Dettai hajfonatkorong

A kilencedik festmény a Himnusz utolsó verszakát, illetve a dettai hajfonatkorongot ábrázolja. 1882-ben találták meg ezt a leletet Dettán, az Újtemetőben. A hajfonatkorong mintája egy tányér középső részéről készült, amely szintén a sírból került elő. Világfát ábrázol.

10. kép

Tizedik kép

Erkel kottája

Erkel kottája

A tizedik festmény, mely az elsővel együtt keretbe foglalja a verset, Erkel Ferenc kézírásával a Himnusz megzenésített változatának kottarészletét jeleníti meg.

A művészet felszabadító ereje

A művészet felszabadító ereje

 

Névjegy

Név: Orgoványi Anikó

Tanulmányok:

  • Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs; BTK, Pedagógia szakos tanár, 1998. (Iskolaelemző – Iskolafejlesztő specializáció)
  • Ho Si Minh Tanárképző Főiskola (Eszterházi Károly Tanárképző Főiskola), Eger; rajz szak, 1981. (Tanára: Blaskó János festőművész)
  • Bajai Tanítóképző Főiskola, 1977. Tanárai: Klossy Irén, grafikusművész és Weintrager Adolf festőművész

Mesterei:

  • Nagy B. István: Budapest, Postás Képzőművész Kör, 1978 – 1984
  • Barcsay Jenő: Szentendre, 1980 – 1988

Életpálya:

  • Modern festészetét a neoavantgarde irányzat jellemzi, melynek alapját a szentendrei hagyományok jelentik – pl. Kornis Dezső, Barcsay Jenő, Deim Pál.
  • A „Magyar Mandala” stílus névadója melyet a honfoglalás-kori hajkorongok ihlettek. Ebben a stílusban festette meg a Himnusz című olajkép sorozatát. Festészeti munkásságáért 2004-ben Géniusz díjban részesült. 1988-től kiállító művész.

Díjak:

  • „Bácsalmás városért kitüntető cím”
  • „Madaras községért” díj, „A községért végzett művészeti tevékenysége elismeréseként, a község iránt tanúsított kitartó szeretetéért.”
  • 2010-ben I. díj „A szőlészet és borászat a képzőművészetben és az irodalomban” című pályázaton, „A magyar bor himnusza” című verséért.
  • 2006-ban Példakép díj, a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom alapításáért és működtetéséért. (Pannon Példakép Alapítvány)
  • Géniusz díj (Agromas EXPOO) a kiállított festménysorozatért
  • Kitüntetés a környezeti oktatásban végzett kiemelkedő tevékenységért (KTM, MKM)
  • Művelődési Minisztérium Dicsérő Oklevél

Társasági tagság:

  • InnoArt Műhely Galéria, Szentendre, Fő tér 20.
  • Nagy Péter Pál Kortárs Galéria, Szentendre, Pátriárka u. 8.
  • Pomázi Művészek Társasága
  • Stockholmi Magyar Képzőművészeti Egyesület
  • Irodalmi Rádió Alkotóközösségének tagja
  • A Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom alapítója, vezetője
  • Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) tagja
  • A Bácsalmáshoz Kötődők Baráti Köre vezetőségi tagja
  • A szentendrei Musica Beata Kórus tagja
  • A Szentendre Nemzetközi Kapcsolatainak Egyesülete tagja
  • A Panoráma Világklub tagja
  • A Szent György Lovagrend lovagdámája

Egyéni kiállítások (Válogatás):

  • 1988 Budapest, Posher Szálló
  • 1989 Budapest, Fiatal Művészek Klubja; Budapest, Kertészeti Egyetem Klubja; Bácsalmás, Galéria
  • 1993 Pomáz, Művelődési Ház
  • 1994 Eger, Ifjúsági Központ; Balatonalmádi, Közösségi Ház
  • 1995 Vác, Blondel Galéria; Szentendre, Kossuth Lajos Katonai Főiskola Galériája
  • 1996 Bácsalmás, Hunyadi János Gimnázium
  • 1999 Szentendre, ZMKE Galériája
  • 2001 Szentendre, Anonymus Galéria; Baja, ADUKÖFE Galéria; Budapest,
  • PURÁTOR HUNGÁRIA KFT székháza; Budapest, Környezetvédelmi Minisztérium, Zöld Galéria
  • 2002 Kazincbarcika, Egressy Béni Műv. Központ és Könyvtár; Lenti – Szécsisziget, Andrássy – Szapáry kastély; Paks, Városi Művelődési Központ
  • 2004 Budapest, Előre Állóhajó Periférikus Kulturális és Sportközpont
  • 2005 Pomáz, Művelődési Ház (Festmények és fotók); Budapest, Margitsziget (Festmények és fotók)
  • 2006 Bodajk, Hang-Szín-Tér Művészeti Iskola (Festmények és fotók); Madaras, Művelődési Ház (Festmények és fotók); Szentendre, Vujicsics Tihamér Zeneiskola (Festmények és fotók)
  • 2007 Budapest, Benczúr Hotel; Budapest, Soroksár Galéria 13.; Tura, Művelődési Ház; Bácsalmás, Művelődési Központ
  • 2008 Pilisvörösvár, Mű-hely Galéria; Orgovány, Művelődési Ház; Szentendre, Petőfi Kör
  • 2009 Budakalász, Faluház
  • 2010 Pomáz, Műv. Ház
  • 2011 Pilisvörösvár, Civilek háza; Budapest, Orsz. Mezőg. Könyvtár
  • 2012 Budaörs, Városi Könyvtár
  • 2013 Szentendre, P’Art Mozi

Csoportos kiállítások (Válogatás):

  • 1985 Budapest, Budavári Palota
  • 1987 Ráckeve, Művelődési Ház
  • 1990 Sinsheim (Németország), Városház Galéria
  • 1996 Budapest, Fiatal Művészek Klubja
  • 1998 Esztergom, III. Országos Pasztell Biennálé
  • 2000 Budapest, Békásmegyer, Művelődési Ház
  • 2002 Pomáz, Testvérmúzsák Galéria

A Himnusz festmény vándorkiállítás ezeken a településeken került bemutatásra:

  • Baja, Bácskai Kultúrpalota, 2013. november 8 – 22.
  • Abony, Abonyi Lajos Művelődési Ház, Könyvtár és Múzeumi Kiállítóhely, 2014. jan. 21 – febr. 20.
  • Orgovány, Művelődési Ház, 2014. márc. 15 – márc. 22.
  • Budapest, Magyarság Háza, 2014. április 15 – május 15.
  • Gyula, Gyulavári Kastély, 2014. május 17 – június 7.
  • Bácsalmás, Művelődési központ, 2014. május 8 – június 27.
  • Madaras, Petőfi Sándor Művelődési Ház, 2014. július 13 –aug. 3.
  • Csátalja, Művelődési Ház, november 7-28.
  • Budakeszi, Erkel Ferenc Művelődési Központ, Erkel Galéria, 2015. jan. 22. – febr. 2.
  • Esztergom, Tár-Lak Szalon, 2015. Február 4-21.
  • Szombathely, Premontrei Szent Norbert Gimnázium, 2015. március 11-28.
  • Csepreg, Általános Iskola Galériája, 2015. március 30 – április 20.
  • Kőszeg, Református Gyülekezet Csillagterme, 2015. május 8-20.
  • Celldömölk, Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár Galéria, 2015. jún. 3-17.
  • Nyíregyháza, Luther Márton Kollégium, 2015.Június 28- július 4.
  • Kiskunhalas, Csipkeház és Csipkemúzeum Galériája, 2015. augusztus 20- szept. 9.
  • Komárom (Komarno, Szlovákia), CSEMADOK Ház, 2015. szeptember 19 – okt. 3.
  • Kóvár (Kovare, Szlovákia), Kultúrház, 2015. nov. 15 – dec. 2.
  • Nyitracsehi (Čechynce, Szlovákia), Művelődési Háza, 2016. jan. 17.
  • Paks, Csengey Dénes Kulturális Központ, 2016. jan. 21 – febr. 10.
  • Tinnye, Kossuth Lajos Művelődési Ház, 2016. március 15 – 22.
  • Budakalász, Kós Károly Művelődési Ház és Könyvtár, 2016. április 11 – 30.
  • Sukoró, Kultúrház, 2016. aug. 19. – szeptember 9.
  • Pomáz, Művelődési Ház, 2017. január 22 – március 21.

Önálló verseskötetei:

  • 2011-ben jelent meg Lopózz mellém! címmel, saját illusztrációival (Kráter Kiadó)
  • 2016-ban jelent meg Vándorlás címmel a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület gondozásában

Forrás:

http://orgovanyi.superweb.hu/

www.karuna.hu/letoltesek_elemek/…/szent_korona_szimbolumok_jelentesei.pdf

http://www.magyarszemle.hu/cikk/20151020_iii_bela_kiraly_esztergomi_varkapolnaja

http://montazsmagazin.hu/orgovanyi-aniko-festomuvesz-es-kolto/

http://josamuzeum.hu/regeszet/rolunk/lektur/hajfonatkorongok-a-felso-tisza-videkrol-2/sarospatak-baksahomok-2/

http://josamuzeum.hu/regeszet/rolunk/lektur/hajfonatkorongok-a-felso-tisza-videkrol-2/rakamaz-gyepifold/

http://www.irodalmilap.net/?q=cikk/patrovics-peter-hoc-signo-osi-magyar-jelkepeinkrol

http://www.triotvdunantul.hu/csepregi-magazinok/csepregi-magazin-orgovanyi-aniko-festomuvesz-himnusz-c-kiallitasa-csepreg-2015-03-30-.html