Megemlékezés a Himnusz születésének 195. évfordulóján
2018. január 22-én ebben az évben is megemlékezést tartottak a magyar kultúra napján Kölcsey Ferenc szülőfalujában Sződemeteren, a református templom kertjében. Kölcsey 195 évvel ezelőtt ezen a napon – alig 33 évesen – fejezte be Hymnus – A magyar nép zivataros századaiból c. versét, amely nemzeti imává és egy közösség identitását kifejező énekké, himnusszá vált.
Az építés előrehaladott fázisában lévő Kölcsey Emlékház árkádos tornácáról ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét a téli zarándoklat résztvevőinek, a 62. Zsoltár soraira alapozva gondolatait. „Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; nálad van, Uram, a szeretet.”
Az igei bevezetőt követően Pakulár István, a sződemeteri leányegyház lelkipásztora köszöntötte az egybegyűlteket, áldást kérve valamennyiük életére. „Reményeink szerint nem csak egyedi, de utolsó is ez a kültéri igehirdetés, hitünk ereje megmutatkozik és a Kölcsey Emlékház munkálatai lassan befejeződnek — ami azt jelenti: lesz egy tér a méltó ünneplésre.” — mondta, hozzátéve: az egész Kárpát medencében (s azon túl is) élő magyarságért végzik a munkát, a továbblépéshez pedig további erőre van szükség. Majd Kós Károly 1921-ben írt Kiáltó szó c. írásából idézett több gondolatot: „A mi igazságunk: a mi erőnk. Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. A bátraknak kiáltok hát, a harcolni akaróknak, a kötelességtudóknak, a látni akaróknak, az előre nézőknek. Álljanak elő, ne szégyenkezzenek, ne aludjanak, ne duzzogjanak. Az Élet nem vár, az Élet rohan. Kiáltó szómmal ezt kiáltom!”
Az ünnepség zárómozzanataként koszorúkat helyeztek el Kölcsey Ferenc szobránál, majd a Himnusz közös eléneklése után a résztvevőket szeretetvendégségre invitálták.
Forrás: